Athosz, vagy ahogy a görögök hívják, a Szent Hegy a Chalkidiki-félsziget legkeletibb nyúlványa. Átlagszélessége 8-12 km, a hossza 45 km. Területe 333 km2, ennek 98%-a erdő. A folyók hiányoznak, de a vízmosások a tavaszi hóolvadáskor megtelnek. Déli részén emelkedik az Istenek egykori lakóhelye, a 2033m magas Athosz hegy.
A félsziget a teljességgel szent, tiszta és makulátlan Szűzanyának van szentelve. Ezért nem lehet beszennyezni más nők jelenlétével.
A hagyomány szerint maga a Szűzanya kérte szent fiától, ezért hívják a Panagia, azaz a Szűzanya kertjének.
A Szent Hegy nem csak Görögország, de az egész világ számára az egyik legjelentősebb hely történelmi, egyházi, filozófiai és művészeti értékei miatt. Ezen kívül pedig, az orthodox szerzetesi élet legszilárdabb bástyája.

Már az ókorban is nagy figyelmet szenteltek a Hegynek. Élt akkoriban egy művész, aki felajánlotta Nagy Sándornak, hogy kifaragja a Hegyből a király legmonumentálisabb és legmesszebbre látszó emlékművét. Bal kezében tartana egy 10ezer lakosú várost, jobbjából pedig egy folyó zuhanna le a tengerbe. De Nagy Sándor a tervet visszautasította, mondván, hogy egy király (Xerxés) már eléggé tönkretette a félszigetet, nincs szükség még valakire.

Senki sem tudja pontosan, mikor telepedtek meg a félszigeten az első remeték, de I. Vasziliosz már rendelettel tiltotta meg a zaklatásukat, s intézkedett védelmükről. A 9.-10. sz.-ban gomba módra elszaporodtak a remetetanyák, az ún. „lavrák”. A világ elől rejtőző, szerzetesi nevén Athoszi Athanasziosz 963-ban alapította meg a Nagy Lavra kolostort. Ettől az időponttól számítjuk a szervezett szerzetesi életet Athoszon.
Vezetése mellett a kolostori közösség mintaszerűen működött. Ő szerkesztette meg a Hegy első szabályzatát is, az I. Tipikont, a konstantinápolyi Studion-kolostor főnökével, Evthimiosszal, 971-72-ben.

Kb. a 11. sz.-ban megjelentek Athoszon az első szláv szerzetesek, közülük is először a bolgárok telepedtek le. A hagyomány szerint Simeon bolgár cár (893–927) támogatásával már 919-ben közös lakóhelyet építettek a félsziget erdős hegyei között. Az első orosz szerzetes a kijevi barlangkolostor alapítója Antonij volt, aki az Eszfigmenou kolostorban tett szerzetesi fogadalmat. A szerb szerzetesek Athoszra települését I. Nemanja István (1114-1200) és családja indította el. A király 1195-ben lemondott trónjáról és Simeon néven szerzetes lett, az athoszi Vatopediou kolostorban. Szerb és bolgár fejedelmek, orosz cárok ettől kezdve bőkezű adományokkal gazdagították a kolostor-köztársaságot.

1204-ben miután Konstantinápoly elesett, Athosz a Thesszaloniki Hercegség része lett. Ekkor érte az első megaláztatás: a latin uralom alatt működő egyház átvette a római katolikus liturgiát, s elismerte a pápa főhatalmát.
A Szent Hegy fénypontja a 15. sz.-ra, Bizánc végnapjaira esik. A török hódoltság jelentette az első komoly erőpróbát. 1425-ben Paleologosz Mánuel meghalt. 1430-ban II. Murad csapatai feldúlták Thesszalonikit. A város eleste után sokan elmenekültek, s a szerzetesek egy része a Meteora sziklaváraiban keresett menedéket. Áthosz azonban megőrizte a függetlenségét azon az áron, hogy küldöttséget menesztett II. Murád török szultánhoz, kegyeibe ajánlotta magát, s vállalta az adófizetés kötelezettségét. Ez megmentette a szerzetesek életét, és a török megszállás majd 500 éve alatt zavartalan életet biztosított a Hegyen. VIII. Paleologosz János, hogy megmentse birodalmát, utolsó kétségbeesett kísérletként megpróbálta a keleti és a nyugati egyház egyesítését, katonai segítséget remélve. Az unió létre is jött 1439-ben, ennek ellenére 1453 május 29.-én a törökök elfoglalták Konstantinápolyt. A Szent Hegy ekkor már majdnem 25 éve a szultán védelme alatt állt. Az 1821-ben kitört görög nemzeti felkelés idején sok szerzetes csatlakozott a szabadságharcosokhoz, ezért a törökök 9 éven át több ezer katonával megszállták a félszigetet. Számtalan értékes könyvet, és kéziratot elpusztítottak.
Az újgörög állam megteremtése után a cári udvar a Földközi tengerre való kijutás reményében szemet vetett Athoszra. 1839-ben kifizette az Agiosz Panteleimonosz kolostor adósságait, szerzeteseket küldött oda, és 1875-ben történt meg először, hogy Áthoszon külföldi apátot választottak meg, egy orosz szerzetes személyében. A Szent Közösségben ekkor megnőtt az orosz befolyás, ismét igen sok szerb és bolgár telepedett meg. A Panteleimonosz ma is orosz kolostor, bár sok görög szerzetes él benne, akárcsak a szerb Chiliandariouban, illetve a bolgár Zográfuban. A szent közösség szabályai szerint a kolostor akkor megy át görög kézbe, ha az idegen szerzetesek száma kettőre csökken le.
1924-ben alkotmányos rendelkezés szabályozta az állam és a kolostor-köztársaság jogi viszonyát. Az egyházi döntések a Szent Közösség kezében maradtak, de büntetőjogi ügyekben a thesszaloniki biróságok illetékesek. A második világháború alatt, a német megszállás idején a fasiszták békében hagyták a szerzeteseket.